03.27.
Catherine Millet: Féltékenység
'[...]még nem voltam elég érett, és nem fogtam fel, hogy a megérzésemnek van alapja is. Hogy az utak, amelyekre belső
felindulásaink visznek inket, az intellektuális és érzéki szenvedélyek útjai egyműsba érhetnek és átjárhatók.' (Tótfalusi Ágnes fordította)
'[...]Vajon milyen reményből táplálkozik az ember, amikor a családtagjainak nincsenek meg az ehhez való társadalmi kapcsolatai, sőt el sem tudják képzelni azokat az eszközöket, amelyek segítségével meg lehet valósítani az intellektuális vagy művészi törekvéseket - és ő fel sem fogja, hogy léteznek bizonyos tevékenységek, bizonyos módok, ahogy az ember birtokba veszi az életet, sőt ezzel még a kenyerét is megkeresi-, a szükséges lépésekről, és még nagyon távol áll attól, hogy olyasmit hozzon létre, ami igazolhatná ezeket a lépéseket?'
Amíg ezt a könyvet olvastam, sokat gondolkodtam a poliamóriával és nyitottsággal kapcsolatos élményeimen, a szerelmen, a féltékenységen. Hogyan kivitelezhető mindez?